Ballag már a vén,
kőszívű, nagy katona,
bekötik a szemét.
Háta mögött áll
korhadt, vén diófa.
Cigarettázik.
Vele szemben sor,
három szívre, két fejére,
jelre, térdelve.
Kiáltás hangzik,
a diófa vörösen
izzik a fényben.
Így múlik el a
világ nagy dicsősége,
jóké a végzet.
Füstölgő cigi
és véres kendő hullik.
Majd jön a holnap.
