Lydocain (lehetséges folytatásokat várok hozzá!)

SK4|Sanity 2010.09.11. 13:20

Nagyon elmúlik a

fájdalom,

úgy, hogy már nincs miért

tovább élni.

Akkor babám,

akkor.

Majd alszunk

egy kicsit.

Kisütünk valami

kiflit,

jó melegen az igazi

(szeretem a péksütit).

Hej, babám

hej!

Aznap másnaposan

ébredünk.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr102288463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

merse.anonym 2010.09.17. 00:09:26

Együtt nyílik
ki szemünk,
És rájövünk,
Hogy éhezünk
egy kis szeretetre…
Egy kis szeletre
Egymás életéből,
S forrongó vérünkből
Meg is adjuk egymásnak,
Mit mások titokban vágynak…

Még valaki, költőtársak? :P

Válasz erre

SK4|Sanity 2010.10.07. 20:36:51

óóó bazki véletlen kimoderáltam firefly.e kommentjét, pedig éppenhogy lájkolni akartam... de kiteszem hát újból, és remélem nem haragszik meg a szerző... szóval idézőjelben:
'Mert titokban
mindenki vágyik valamire,
(Valakire)
tán egy péksütire,
vagy csak egy kék szempárra,
Ki e másnapos reggelen,
kiflivel a kezében,
megcsókol hevesen...

engem így ihletett meg... bocsi ha nem passzol :)'

Válasz erre