-
Hajnalban félig boldogan, csak úgy, csak
te meg én.
-
Asszem te is láttad, amit én, ott benn,
a szemedben,
igenis fantasztik volt,
akármit is
komplikál nekem meg neked (nekünk) össze az élet.
Majd sétálsz járdán, vagy út közepén,
talán velem, nevetve, távol minden gondtól.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
