Víziók jönnek,
szállnak velem harcba.
Az nem komplett,
aki tudja, de az az igazi,
az nem tudja.
Ajtók szállnak,
lassú keringőre, magasba
és sötét kapualjak
szippantják a hideget.
A meleget nekünk hagyva.
A világ mozog,
a föld remeg,
minden árnyékként oson,
miközben körülöttünk
forog a képkeret.
Suttognak felém,
de nem hallgatom meg.
Csak a te hangod hallom
és nézlek téged,
ahogy ott állsz velem.
