A hajnal rám kacsintott
és zötykölődve folyt szét,
mint tinta, amit senki fel nem
itatott.
Felelőtlenség. Ezt a szépet
rábízni ennyi emberre(marhára),
ránk, akik mint néma felkiáltójelek
nézzük a hajnali, szürke eget.
Reggel
2010.10.19. 17:13
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr482383972
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.