Csöndes nap ébred
és süt szemembe,
amint a buszról lelépek,
keddek gondjával fejembe'.
Bárcsak cigiznék,
akkor bemehetnék a Traffikba
újságért, oda ahonnét
gyerek szalad ki, kezében csent csokival.
Tonk! Mondja sértődötten
egy oszlop, miután a szél
egy ártatlan szoknyát fellibbent
és én nem előre nézek, csak mék.
Zsibbadtan folytatom,
siető népek közt,
akik azt kérdezik maguktól
gyötörve sűrű kétségektől,
hogy vajon miért nem
-Ó, heló, szia, rég láttalak!
Órára mész? Mondd meg
az Istinek, hogy szevasz!-
Szóval, hogy miért nem tojást
ettek reggelire sonkával,
mert akkor most
nem mekizni kéne kutyafuttában.
Még a fészbukom
is azt mondja nékem,
hogy (én állítom)
én történek éppen.
(-de két különböző helyen)
Hupsz, egy villamos,
néhány ötlet és egy kis zene,
tovasuhanok
az Árpád tér fele.
