Van, aki forrón szereti,
ez a módi,
nagy százalékban,
például a mekiben
a forró hambi,
sajtkrumplival
Az a menő.
Van, aki habosan szereti,
felhőket épít vattából
és tejszínhabból
(ami gyorsan megromlik),
hogy aztán jól
behabzsolja
szálanként mind.
Van, aki élve szereti
az életet, van, aki
halva értékeli,
ezt a színházat,
kissé kihűlve
( a máj legutoljára),
a vén sze(k)szkazán.
Van, aki csak szereti,
zárkózottan, vagy
sarlókalapáccsal (vagy fura sasokkal meg keresztekkel),
netán szeretve csendben
a fontosakat bántva
forrón, habosan, élve és halva.
Van, aki nem szereti.
