Bájing, dél van.
Szalvétámat nyakamba tűrve
hozzálátok drága levesedhez.
Édes ez a sós nedű, melyet
életként nyelek magamba kanaladból.
Megnyalom pipilábad mind a nyolc
ujját, majd továbblépek a másodikra.
Lágy haboskrumpli-dombok és
csülkeid közt kalandozom, majd
gyengéden beleharapok püspökfalatodba.
Holnap, ugyanekkor, az ebédlőasztalon
találkozunk.
