Én, és a kisöcsém.
Aki sohasem volt,
de mindig velem jár,
lementünk a pusztába.
Én, és a kisöcsém.
A semmi közepén fekszünk,
a minden kavarog körülöttünk.
Karom fejem alatt, fejhallgató fejemen,
én, és a kisöcsém, a dübörgő csendben,
láttunk egy autót.
A csillagok keringenek, helyet
cserélnek: a basszus ritmusára
halkan ketyegnek. Mint a
szívem, az enyém, és a
kisöcsémé. Aki sohasem járt
velem, de mindig ott volt.
(aki nem ismerte:)
Ez egy ovisnóta, nagy divat volt nálunk annó. A lényeg, hogy ismételd minden mondat után azt, hogy "én, és a kisöcsém". Hehe
én és a kicsöcsém
-én és a kicsöcsém
lementünk az erdőbe
-én és a kisöcsém
akasztófát láttunk
-én és a kisöcsém
ki lógott rajta?
-én és a kisöcsém
