Amit egy hét alatt összerakott,
egyetlen perc alatt tépi szét.
Nyolcadnapon falhoz vágja ott,
és matricákat dobál rá.
Hogy mennyire szereti.
Amit két hét alatt összekotort,
az már hetedhét határon túl
járja a végtelen utat. Ott,
a tizenötödik nap lerogy,
és ragadós, sárga cetlit ír:
Így végzi mindenki.
Három hét alatt rakta újra össze,
két hétig elengedte, egy alatt tépte,
és a huszonnyolcadik napon gombócba gyűrte.
Aztán kisímítva, összeragasztva
újraélesztette. Magához ölelte,
többé nem engedte.
Eltelt hét hét, össze van rakva,
gyűrött a széle, szakadt az alja.
A nyolcadikon majd leesik
a világ peremén, de addig, ott
vagyok neki te és ott vagy neki én.
Semmi sincs a helyén.
Sic itur ad astra
2010.03.01. 21:16
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr51801146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.