Miért?
Állnál semmi közepén.
Vagy akár mellém is,
sajnos nem lett enyém.
Pedig te vagy, csak te,
de mások nélkül
semmit sem érsz.
Nélkülem.
Üveges szemekkel
És emelt fővel,
meghalva vártalak,
de nem jöttél, csak
későn. Talán jó ez így,
Talán szeretlek. Szeretem
a szemeid, vagy azt, ahogy
kezeddel homlokodon símítasz
végig.
Csak egyszer símítanád, te egyetlen
kezemet. Szeretem, amikor
haragszol rám, amikor
a magadét mondod
és én semmit nem kapok.
Szeretem, amikor megkérdezed:
Még meddig csinálod?
És én boldogan, büszkén, dacosan
Válaszolom: Amíg az egész olyan,
mint álom, vagy zsák a folton.
Talán érdemes, LEHET,
de félek, csak reményt kapok
(S nem többet).
