1
Egy kőszikla, tenger közepén.
Vihar van ott, és a hullámok őt
ostromolják hevesen. Sok kis darab
pattan le, és a végén a kő eltűnik.
Akkor véget ér minden.
2
Az anyáknak csak
akkor van igazuk, ha
a gyerekek hagyják magukat.
Akárhogy is, ők is valakiknek a lányaik.
3
Szentül hittem, hogy van valami jó is
Ebben a rövid, nyomorult életben.
Remény mindig volt, van és lesz is,
Ez lökdös tovább, súgja, mit tegyek.
Teljes csalódás, vagy talán mégsem,
Egész világok dőlhetnek össze bennem.
Talán egyszer, egyszer megtalálom.
Szeretet
2010.02.16. 21:31
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr611764586
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.