Háztetőn ülve, kéménynek dőlve
nézem, nézem a történéseket:
Mikor lesz elég belőle?
Estére már felmosták a konyhaköveket.
Mikor mondja végre valaki,
hogy csend (kuss) legyen már?
Mikor fekszik le valaki
egy autó elé a járdán?
A nagy város nyüzsög,
mint harmatos hangyaboly
és már a menny dörög.
Ablakok záródnak, és még a mégoly
bátor legény is visszavonul.
Szíve helyén volt, most
törötten, itt-ott hever álmosul.
Hiába küzdött keményen ott.
Nem csoda, csak két napig
tartott. Az utcák, mint harcok
mezején az árkok: biztonságosak, de csak addig,
míg nem egyedül, fegyver nélkül vagyok.
A városra most köd száll,
hűvös, esti, nem-látó-köd.
Sötét alak a kémény mellett áll
és elnéz a fényes pára fölött.
Bátor
2010.02.15. 18:43
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr731761016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.