Egy világ, ami elfér egy vállon.
Remélem soha nem lesz olyan, mint egy álom.
Mert az álomból egyszer ébredni kell,
és a vállamon nem marad az arcodnak hely.
Tudod az a helyzet h én egy álomvilágban élek
könnyeim potyognak és egy kicsit félek
nem akarlak bántani,csak magamhoz ölelni
sírni,ordítani,toporzékolni és tombolni
zokogni és zokogni...
felnézni és megnyugodni végre
tomboló lelkemet kisímítani az égre
Ne tedd, ne tedd, Tündérleány.
a világon tombol elég vihar már.
Könnyeidet itasd fel, add az egérnek,
Te csak maradj a boldogságtól mindig
(részeg).
Nézz fel, de csak míg a szemembe nézhetsz,
és szabaduljanak zugukból az édes ölelések.
(az oldal írója és egy igazi Tündér közreműködésével)
