We can breathe in space...

A szívem úgy ver,mint a lábak dobogása.Tavasz van-Szemeid úgy ragyognak,mint a legszebb gyöngyök,és mégis mélyek, mégis feketék.Szédülök, hajad meglebben.S én csak ámulok.Szád széles mosolyra húzódik,és te kisétálsz az életembőlörökre, egy szeles reggelen.

Ilyenkor.Valaminagy, vagy kicsi.Beléd rúg,ott hagy, vége a világnak.Talán. Ilyenkorismerszik megaz igazi hamis,a határozott.Emberpiramis,magasra épült. Megakada szemed rajta,de elfelejtenéd,minden búdatreá ejtenéd.Majd egyszer. Talán. IlyenkorMegtalál a jelenkor. Addig élj…

Elloptak egy egeret.A Főnök dúlva-fúlva fel-alá jár.Rettenet! Rettenet.Futkosnak az aktatoligák.Az emberiség is nagy háborúra készül,a nagy agyalásban egy párokos fej egészen elkékül.A többi, hehe, zacskót ránt,Borzalom! Borzalom.Apropó, borz. Egy egész alom.Szegények jó…

Félsz-e? Félek én is veled együtt édes.Még csendes a város, csak két vendég jár-kel halkan,Halál, s szerelem, két bátor éjjeli vándor,Egyenként bejárják híveik házát lágy neszezéssel,S én látom, mint lelnek magányos lelket bús háztetőn,Ki halódó szívvel, lángoló…

Amit egy hét alatt összerakott,egyetlen perc alatt tépi szét.Nyolcadnapon falhoz vágja ott,és matricákat dobál rá.Hogy mennyire szereti.Amit két hét alatt összekotort,az már hetedhét határon túljárja a végtelen utat. Ott,a tizenötödik nap lerogy,és ragadós, sárga cetlit…