A szívem úgy ver,
mint a lábak dobogása.
Tavasz van-
Szemeid úgy ragyognak,
mint a legszebb gyöngyök,
és mégis mélyek, mégis feketék.
Szédülök, hajad meglebben.
S én csak ámulok.
Szád széles mosolyra húzódik,
és te kisétálsz az életemből
örökre, egy szeles reggelen.
Láttalak
2010.03.04. 16:21
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stucksanity.blog.hu/api/trackback/id/tr731809022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.