- Hajnalban félig boldogan, csak úgy, csak te meg én. - Asszem te is láttad, amit én, ott benn, a szemedben, igenis fantasztik volt, akármit is komplikál nekem meg neked (nekünk) össze az élet. Majd sétálsz járdán, vagy út közepén, talán velem, nevetve, távol minden…
Negyvenkettő szó (névelő nem számít!)
2010.07.13. 20:40
Szólj hozzá!
Nézőpont kérdése
2010.07.13. 20:20
Őrült.Mert padokon ülve, sörön csúszva indul neki sötét éjszakának, akkor is, ha nincs kivel, és találkozik, akikkel nem szeretne, vagy akik nem is szeretik. Csak hogy téged megtaláljon, ott, ahol már jót nem vár. Ez vagyok én, (a te pedig csak te lehetsz)…