Hej, az élet, az egy olyan dolog…
Ne húzgáld a bajszát, bátor bolond,
Fel ne ébreszd, csendben, lábujjhegyen,
Reméld, főnök, hogy nem lát egészen.
Ha nincs szerencséd, márpedig nincsen,
Ülj, mint kotlós, egyetlen kincseden.
Négy liter, ennyi adatott neked,
Míg az „Úr adta, az úr elvette.”
Fényes sötétség marad csak nekünk,
Hol édes illat, víg ének vegyül,
S szorításunk ölelni enyhül.
Legyek olyan neked, mint szegénynek
Egyetlen társa, fekete kutya,
Ki nem búsul, csak táncol. És ugat.
