Isten! Istenem!
Te.
Hé, Te ott fönn!
Láttam a szemed, hát ne bújj.
Hadd lássalak én is. Látod,
itt fekszem
golyóval a lépemben,
és herótom van már
ettől az egésztől.
Csak még egy szó,
csak még egy, várj,
ne hagyj el. Mindjárt megyek
Veled. Látod ezt? Látod. Jó,
vagyis nem.
Egyáltalán nem.
Itten ölik egymást fiaid
Isten nevében. Mi ez itt kérem?
Nyisd fel szemem, hadd nézzem.
Vagy nem éltem?
Mivan?!
Tudsz te valamit?
Tudsz te vala…?
Tudsz te…?
Tudsz-e?
TUDSZ?
Tudsz!
Te.
Csodás. Ilyen még sohasem
volt. És már nekem
nem is lesz.
Viszlát, viszlát
-állapota: Tétlen-
Majd a csokrokat
az öltözőbe kérem.
Ehhez tényleg,
csak gratulálni tudok,
kár, hogy már nem élek
csak egyetlen, rövidke napot.
Egy perc kéne, és elmondanám
én, mindenkinek.
Ugye?!
Tudok én valamit!
Tudok én vala…!
Tudok én…!
Tudok-e?
TUDOK!
Tudok.
Én.
Ámen.
