Egy kicsi ember fut
a sivár tájon. Szőke
hajára árnyat vet néhány
hatalmas felhő.
Önelégülten vigyorgó,
kést és kezet a
bálna, vagy tigris
torka elé tartó erős ujjak
viszik a hátán a Földet.
És a bombázás fényes, fehér
csontjai elő-előtűnnek
a polgárháborús hangulatban.
A kicsi ember a sivár tájon
élesedő jegyek közt oldalvást fordul.
Kikerül, lebukik, győz az egyre
szűkülő sötétségben, majd eltűnik
a nagy, sivár semmi mögött egy
rejtett ajtón. Ő volt az értelem,
Elhagyta e festményt.
