Esik eső, fúj a szél,
a világ fia vagyok én.
Süt a nap, idelent,
minden rendben idebent.
Nem látszik, mert nem látszhat,
csak, ami kint van, mély látszat.
Baj az van rendesen,
de ne aggódj kedvesem,
„tyihuhú, rókaprém”
vidám élet, voltaképp.
Fogadjunk, hogy nemlátod,
minden tetted megbánod.
Érzelmeid kiadod,
testedet meg eladod.
Másokét majd megveszed,
ha nem eladó, elteszed,
követ dobálsz, üvöltesz,
már az se jó, ha üdülhetsz.
Ne keseregj, barátom,
itt az én kedves világom.
Itasd csak az egeret,
krokodil, meg egyebek.
Hogy a macska rúgja meg,
az idő soha, soha nem áll meg.
A hús megvan, de hol a macska.
Kinek a pap, kinek a paplan?
Megfogtam az isten lábát,
kitaláltam minden álmát.
Biztos nagyon mellényúltam,
zápor közben lángra gyúltam.
Tudom sokat megbántottam,
dagonyában megmártóztam.
Megérdemlem, érzem mélyen,
a miért?eket sűrűn kérdem.
Soha, soha nem adok választ,
de majd az élet alátámaszt.
Esik eső, fúj a szél,
atyámfia vagyok én.
Süt a nap idebent,
főnök, baj van idelent!
Nem látszhat, de hátha mégis,
fél lábon húzzuk a végig.
