Város.
Egyedül, a sárga
utcákon. Sáros
a cipőm orra,
és én, mint magányos
Mikiegér, bolyongok tova.
Alszik.
Mindenki, nincs társam.
Csak az árnyékom csetlik-
botlik a falakon, utánam.
Gúnyol engem, incselkedik,
fut körbe-körbe halkan.
Álmodom.
Pedig szemem nyitva,
kezem fülhallgatómon.
Csak ez van itt: a hang.
És pár kósza gondolatom.
Rohadt török kamion, megzavart.
Pislogok.
Útitársam van,
az éjszaka királynője, gyalog.
A másik oldalon sétál, nem lát,
és én már szerelmes vagyok.
A következő sarokig. Ott elhagy.
Megérkeztem
Mars tér, 11-es megálló.
Egy kismadár száll a busz tetejére, észreveszem,
de egy pillanat, és eltűnik.
Pirkad, szél fúj. Eltévedtem.
Sziasztok, majd újra előkerülök.
