Sziasztok. Viszlát, emelem kalapom,
Lenyelem a békát, a káromkodást elharapom.
Valahogy ekképpen: aztajóbüdösku…
„Beszélj szépen!” Tanította anyu,
Még mikor a világra teli szájjal mosolyogtam
és vigyáztam a békákra. Alaposan kikupálódtam,
bár azóta sem tudok semmit. Csak okoskodom amott és emitt,
hát abbahagyom. Viszlát Bekk Zoli, szia Szubszkrájb,
elköszön a Slip és a SOADown, a toll, a papír és a táskám.
Senki nem ír majd nekem, hát szia világ. Majd hol, hol nem,
holnap úgyis benézek. Nélkületek úgysem bírom ezt az egészet.
