We can breathe in space...

Állok-
     -megyek
egy helyben
az egész világon.
Ott reszket egy vízcsepp,
tökéletes gömb
          az egyik fele.
De hol a másik?

Felületi feszültség
alatt nyugszik a nagy teremtés
Egészen picike.
Angyalok-
        -tündérek
egy hátizsákból élnek.

Reszket a világ,
az élet szállott rája.
Jobban hasonlít egy
kisgyerek irkafirkájára.

És én lecsapok erre.
Leszek győztes szörnyeteg toronyházak közt,
leszek apró baktérium, ki betegséget költ.
Leszek tűfogú, pengekarmú,
égő, de sötét szemű
aljas
gonosz
undorító
a világtól félő
de irgalom nélküli.

Addig megyek, míg lábam lekopik,
addig ülök, míg állam felkopik.
Ami szögletes, kerekké teszem,
ami öreges, fiatalként kezelem.

Mindent lejátszok,
az összeset elolvasom.
A képeket megnézem,
a szobrokat átlátom.

Addig megyek, míg
a vízcsepp másik felét
meg nem találom.

És ott lesz akkor a
kezemben. Megnyugszom,
leszek győzött álom,
leszek nagy sasmadár,
leszek puha ajkú, kék szemű kis barát.
Édes
kedves
nyálas
szerető
de a világtól nem félő.

Ott lesz a vízcsepp a tenyeremen.
Nem reszket, mégis tökéletes gömb
az egyik fele.
De hol a másik?

Elfúj a fény
és egy pillanatig
látom, amint
a gömb egésszé válik.