Részeges hold dülöngél elő
az ég oldaláról. Hiányzik neki a
retkes gyárkémények füstölgő,
csendes szája.
Rémes ez a kép, így éjféltájban.
Még a Hajnalcsillag gyönyörű fénye sem szépíti
a ragyás, lerombolt vidéket. Valóban
nyomott a hangulat, míg a festő tájképét készíti.
Romboló, győzhetetlen hatalom
győzte le, elsöprő erővel azt a bizonyost,
a lebellis, szabadságtól álom-
gőzös csürhét, az iszonyost.
Rohadtul igazságtalan volt
részükről, hogy a szépet akarták
rámába foglalni és a holt
rímet feléleszteni, mielőtt a nap felkel: hajnaltájt.
