1.
Az ember végül
megtanul járni.
A világ szürke ködfüggönye rajtunk lebeg,
mint könnyű fátyol.
És néha meglebben
és mögötte,
ott.
Van,
vagy esetleg nincs.
Autók gördülnek tova
és az Univerzum (őnagysága)
úgy dönt, hogy a hétvégén
családi összejövetelt tart
Karácsony Szent Ünnepén.
És a tér már nem hajlik,
csak
mi hajlunk,
mint fák a szélben.
Jó nekünk!
Dörög az ég,
robogó lánctalp
ágyúk,
fegyverek,
elmék
lövedékei süvítenek,
egy ember sprintel az olimpián,
és én ásítok egy nagyot mindeközben.
2.
A sivatagban is van eső
csak győzd kivárni,
a világegyetem tágul, mégis
belefér egy cipősdobozba.
A valóság
tükörkép,
megvernek és lerajzolnak.
Félni nem, nem szabad.
Egy
Kettő
Hat
ott, ahol a part szakad.
Nem előtted, de utánad
és te lépsz,
mert
leesel.
A gép pihen,
az alkotó forog,
minden,
minden megváltozott.
Mint egy narancs,
akit meghámoztak.
Nevelj fákat,
ültess kutyát!
Szeresd életet minden
Baját.
Mert csak egyszer lesz
és sohatöbbé,
Tiszta szívvel törj ki,
és ne menj vissza oda, többé.
--- 3. ---
---Lazíts, babám!
A világ vidám.
Volna
ha nem inna
egyfolytában.
Csak dülöngél
össze meg vissza.
És jókedvében összeomlik.
Lazíts, mert az idegesek korán halnak
és, habár füle van a falnak,
Nem kell mindenkinek tudnia.
Csak mosolyogj a gondokra.
Engem már igazából nem is érdekel.
Csak úgy teszek, mintha hallgatnék
rád.
Lazíts.
Mert úgy talán könnyebb.---
