Szalutál
Én adok nektek mindent.
Kart, szájat, szívet.
Csak vigyétek!
Nem is várok semmit.
Hálát, szeretetet, megértést.
Vagy lehet, hogy igen.
Lehet, hogy szükség van
Valami másra.
Valami-
Ha a szív tiszta,
És van nálad papírzsepi.
Talán egyszerűbb.
Vagy esik a hó
És te nem tudod hol vagy
Otthon.
És kicsit tán naiv vagy
Vagy csak próbálsz örülni
Az életnek.
De talán ezt a legjobb kihasználni benned.
Nem baj.
Ezen kár keseregni,
Annyit ér, mint másnaposan
Szerelmet vallani
Mert sosem fogják tudni
Mikor gondoltad komolyan,
Tiszta szívvel.
Tűz
Mert így kellett lennie.
Hogy
felébredt
és nézett
nagyokat
azokkal a barna szemeivel.
Beleszerettem
a vörös hajába.
a szája tartásába.
Nem kellett volna
de
így történt.
Mert így kellett lennie.
És
jött,
lángolt,
kavargott,
hol
erőteljesen,
hol
még
erőteljesebben
és
én
nem
tudtam
mit tenni.
Örökké?
nem tart.
Csak erre a
kis időre.
Nem bánom.
Ne nézd
a jövőt
mert a tűz is elhamvad.
Mert így kellett lennie.
Ne
nézd.
bánd,
mert
így volt szép
és
csak ez,
csak ez a fontos.
Mert így kellett lennie.
Vala.
Egyszer álltam
egy helyben
Valahol
és csak vártam,
ki lép majd helyettem.
Egy nagyot vagy hosszút.
Sohasem fogadtam bosszút.
Egyszer szerettem
egy helyen
Valakit
De nem engedtem,
hogy levegyen a polcról
a lélek, az a hatalmas.
De nem mondtam, hogy soha.
Egyszer sírtam
rejtekhelyen
Valahol.
És csak írtam,
s boldog lettem
magamtól.
Könnyebb az nem lett.
És keveset is láttam
és mindhiába vártam
azt a szívdobbanást.
Egyszer rengett alattam a föld.
vagy csak a világ rezonált,
és hiába jött a köd,
én láttam, hogy ott állt
valaki,
aki hasonlított
rám és rád is
Szívem.
És én nem tudtam odamenni hozzá.
Egyszer láttam szemeket,
zöldet- kéket-barnát,
Valamelyiket.
Földhöz vágtak engemet,
s én szálltam az űrön át.
És a szemek nincsenek itt,
hanem ott vannak.
és nem jönnek, hogy lássanak
Szívem.
Egyszer kiabáltam,
vagy kétszer.?
Valamit.
Ellentétben a hallgatással
ebben nem volt kényszer.
Bárcsak hallotta volna valaki!
Bár nem szavakkal volt csak,
Szívem
Az kiáltott. Értem.
Aztán megint álltam.
A szél elfújta a ködöt
valahol alattam
a lelkem őrködött.
És én újra láttam a szemeket
amik hasonlítanak az enyémre,
mégis egészen mások.
A világ rezzent egy utolsót, majd
szétcsúszott.
Egyszerre a szemeim szárazok.
és én már mindent látok.
Jön a zöld, a kék, a barna,
és a suttogásnak nincs akarata.
Csak lebegünk ott magasan az űrben
És végre dobban egyet
a Szívem.
giB gnaB
Bumm
Valami felébredt.
A kétség remegő
lábakkal futott végig
rajtad
rajtam.
Valami más
az
lett volna
?
jó.
Bumm
Az élet bejutott a legkisebb zugba
is.
Meg mindenhova
ahova eddig nem.
És megtalált.
Egy embert
aki kihívta a sorsot
csak arra nem számított,
hogy.
Az jön magától is.
Keményen
mint egy úthenger
gyorsabban, mint a szél.
Egy piros pötty,
ami utolér.
És mégis „Bumm”,
mert megváltozott valami.
És a zavar utolsó jelei után
valami szép bontakozott
ki.
Innen
már csak egy dolog jöhet
és az összes végeim mind elkezdődni
várnak.
szeretnének.
Ha szeretnének.
Bumm
igazán nem tudom,
de azért érzem
hogy itt
minden a
legnagyobb,
(a legesleg)
rendben van.
Bumm
ha nem volna így,
nem volnánk így.
Vagy mégis.
Tényleg nem tudom.
És te?
[--^v---]
mondta a gép.
És mindenki
mosolyogva állt.
Szabad nekik.
Van, ami véget ér,
van ami csak nem tart örökké
és mégis mindenki mosolyogva áll.
És néz
szabad nekik.
Na bumm.
